Scott:
Felkaptam a kabátomat és a helyszínre siettem. Már útközben azon törtem a fejem, hogy vajon mi várhat rám ott.Tényleg Molly akarta így? Mielött még odaértem volna megéreztem Peter szagát.Gondoltam, hogy az ő keze van a dologban. Már lelkileg felkészültem rá, hogy valószínüleg meg kell küzdenem vele vagy a hasonlók. Odaértem és hát miért is ne... (?) Egy kést tartott Molly torkához.Így már teljesen megbizonyosodtam róla, hogy az egész egy csapda volt.
-Egy rossz mozdulat és a lány meghal! -kiabálta nekem.Ez a legrosszabb helyzet... A lehetséges megoldások ezrei lebegtek a szemem elött de mindegyik használhatatlan volt a jelen körülmények között,mert túl veszélyesnek tűnt.
-Nyugi van! -Közelítettem hozzá az A terv az, hogy egyszerűen megfogom azt a kezét amelyikbe a kés van és egy gyors mozdulattal elrántom.Bár ez is ugyanolyan kockázatos volt de mi mást tehettem volna? Csakhogy ő előrántott egy puskát és vállon lőtt vele.Egy altatólövedék volt. Nagyon hamar kiütött,főleg úgy, hogy még egyet kaptam... A földrezuhantam és minden elsötétült.Mikor felébredtem egy ketrecbe zárva találtam magam. Egy laborban voltam valószínüleg, vagy valami egyéb kísérletezésre alkalmas helyen.Nem sokkal mellettem a falhoz láncolva ájultan feküdt Molly.Bejött hozzám egy fehér köpenyes férfi. Valószínüleg az egyik itt dolgozó volt.
-Milyen érzés vérfarkasnak lenni? -ezzel a kérdéssel hamar felbosszantott.
-Milyen érzés s*ggfejnek lenni?-erre már nem tudott mit szólni. Mikor kiment próbáltam széttfeszíteni a rácsot.De ez lehetetlennek tűnt... Jól felhergeltem magamat, hogy aztán vérfarkasként teljes erőmben szétt tudjam kapni a vasat.Csakhát nem jött össze a hadművelet.3 napon keresztül próbáltunk megszökni Molly-val.Kedden már annyira dühös lettem,hogy teljesen elvesztettem a fejemet és arra sem emlékszem hogyan de végülis kiszabadultam a ketrecből.Akkor tértem magamhoz.-Sikerült!
-Ügyes vagy! De velem mi lesz?-kérdezte a lány.Válasz nélkül körülnéztem a terembe. Az asztalon hagyták a bilincsének kulcsát. Kinyitottam neki.
-Most pedig várunk.Ha jön erre egy dolgozó leütjük és a ruháját felvesszük. Így álcával kisurranhatunk.-mondtam el az ötletem.
-Ez így jó is lesz szerintem -bólogatott helyeslően.Majd elbújtunk és vártunk.Nem sokára a szerencse újra mellénk állt és bejött 2 fehér ruhás. A plafonon lógó egyik nagy csövön ültem,így ők észre sem vettek.Ráugrottam az egyikre és leütöttem.A másik is odajött kérni egy jókora józanító pofont és rúgást, kifeküdt.Molly és én felvettük a szerkójukat.A lehető legnagyobb természetességgel mentünk végig a folyosókon.Mikor kiértünk akkor tudatosult bennem, hogy egyáltalán nem vagyunk messze a lakóhelyünktől.Az erdő másik végében volt a labor eléggé elrejtve az emberek elől. Nem sokat tétováztam, átváltoztam és egy mozdulattal felkaptam a hátamra Mollyt.Útközben csendesen haladtunk.Néha hátra-hátra tekintettem megnéztem, hogy nem-e követ minket valaki.Végülis megérkeztünk a házamhoz.Beléptünk az ajtón, levetettük a cipőt és a kabátot.
-Attól nem félsz, hogy utánunk jönnek?-kérdezte a csaj miközben rámnézett.
-Miért kéne? Vagy 1000x erősebb vagyuk náluk. A rendőrséget ugyan nem hívhatom mert komplett bolondnak néznének de megoldjuk.
-Te tudod. De úgylátszik mostmár érdemes lenne eltanulnom pár önvédelmi módszert.-Válaszolta halkan. Úgy éreztem egyre jobban nem tetszik neki ez az egész helyzet, én meg a vérfarkas ügy.Talán ez volt az utolsó csepp a pohárba?