Nyugisan böngészgettem, egyszercsak Emily megjelent a szobámban...
-Mit szeretnél?-hátrapillantottam és néztem rá kérdően.
-Csak beszélni a pasimmal.-erre sóhajtottam egyet.
-Figyelj...Ő már nem a pasid mivel halott vagy, és nem fogok megint hülyét csinálni magamból.Egyszer már rávettél,mégegyszer már nem fog összejönni.-Azt nem mondom,hogy túlzottan jóba voltam vele,de segítettem már neki,az volt az első és az utolsó alkalom.1 óráig pofáztam a barátjával mire felfogta a dolgot.Az egészben természetesen a legelszomorítóbb,hogy Emily nem hajlandó átkelni, és kísérti Joet.Úgy értve...Állandóan vele van és nem hagyja csak egy kicsit is felejteni.
A “drágaságom“ miután megmondtam neki az őszintét lelökte a csészémet az éjjeliszekrényemről ami ennek következtében eltörött.Majd el is tűnt a dühös kísértet,ja.
-A francba már!-kiabáltam,dehát ugye magától nem tűnnek el a darabjai, úgyhogy fogtam magam feltakarítottam.A nap további része szokásosan telt.Másnap tök későn keltem,szép lassan felöltöztem,fogatmostam, belőttem a sérómat.Erre csörög a telóm.Ismeretlen szám.
-Halló?
-Szia Kevin.Itt Alice.Hol vagy már?-Valamennyire ismertem a lányt.Ő egy modell...Akkor jutott eszembe,hogy egy fotózásom volt beírva arra a napra.
-Bocsi! Teljesen elfelejtettem.Egy perc és ott vagyok.-Letettem a telefont és gyorsan bepattantam a Lamborghini Aventador-ba.Sok cuccot nem kellett vinnem mivel a saját stúdiómba minden ott volt ami csak kellhet.útközben szerintem kicsit átléptem a sebességhatárokat de a lényeg,hogy végül megérkeztem a helyszínre.Alice ott állt az ajtó előtt.Kiszálltam az autóból.Nagyon szép volt a leányzó, mint mindig.Gyönyörű szőkés-barna haján megcsillant a kora tavaszi napsugár.Tengerkék szemeiből (a késésem ellenére is) a boldogság sugárzott.Szívesen hazacsalogattam volna...khm.Na de most hazudnék,ha nem.
-Szia-köszöntöttem egy sármos mosoly kíséretében és közben becsuktam a kocsi ajtaját.
-Hello.
-Akkor bemegyünk?-már léptem is a bejárati ajtóhoz, hogy kinyissam.
-Ahamm.-Előreengedtem...A derekánál kicsit lejjebb csúszott a tekintetem.Aztán arra gondoltam, hogy ‘ma bizony még aktfotókat is kell készítenem.Túl szép,hogy igaz legyen.‘Hamar vissza kellett térnem a jelenbe, hívnom kellett a csapat többi tagját.A fodrászt meg ezeket.Közbe összeszereltem a fotós kellékeket.Az állványt stb.Kiválasztottam a Canon gépemre a megfelelő objektívet.Végül megérkeztek a többiek is.Tökéletesen kisminkelték Alicet,megcsinálták a haját és egy dögös szerkóba bújtatták.Tisztára úgy nézett ki mint a macskanő, de tényleg.Nekiálltunk a közös munkának.Eltereltem a gondolataimat a perverz dolgokról,és sikerült valami olyant összehoznunk ami valami elképesztően jó lett.Egyébként a képek egy magazinnak készültek.Én személyszerint a ruhanélkülieket részesítettem előnyben...Az a tökéletes teste...Már csak az hiányzott volna, hogy kettesbe legyünk.
De,hogy a lényegre térjek: Pakolászás közben beszédbe elegyedtem a modellemmel.
-Lesz még a közeljövőben fotózásod? -érdeklődően a szemébe néztem.
-Igen.New York-ban 22-én, még ebben a hónapban.-először még végig se futott az agyamon az amit mondott.
-Wow! Az milyen királyság már! -Aztán beugrottak azok a számok amik miatt tegnap akkorát taknyoltam...Bezony. -Hát oda rohadtul nem fogsz menni.-mormogtam alig hallhatóan és a padlót bámultam.
-Hogy micsoda? Mit mondtál?
-Csak azt, hogy ... -Villámgyorsan ki kellett találnom valami hihetőt ami lebeszéli legalább részben arról, hogy odamenjen.Nem szabad. Ha azon a napon ott tartózkodik akkor akár meg is halhat.Lehet,hogy egy hatalmas bombát fognak robbantani vagy mittomén. -Tegnap mondták a tévében, hogy New York-ban fenáll a terrortámadás veszélye.Jah...Én aztmondom neked,hogy kib*szottul nem kéne odamenned aznap.
-Micsoda? Erről nem hallottam.De figyelj, most ezért nemfogom lemondani.Ki is röhögnének.Ez nem indok.-Cseppet sem hallatszott a hangjából az, hogy akár egyetlen egy szavamat is elhitte volna.
-Igazán? Lesz mit nevetniük,ha egy robbanószerkezet az égbe repíti őket.
-Jajj! Hagyd már abba ezt! Elhiszed, hogy semmisem fog történni? Nem kell ám mindent elhinni amit a tévében mondanak.-csóválta a fejét és egyre jobban ideges lett.
-Kérlek! Ezt halálkomolyan mondtam.Tuti, hogy lesz aznap ott katasztrófa.
-Igen?! Mégis honnan tudod te ilyen biztosan? -A tekintete szinte belémfúródott.Eszemben sem volt elárulni a titkomat.Persze,még mit nem...Kikotyogom azt totál őrültnek néz és még a végén Sümegen a gumiszobába kötök ki.Hogyne...Még csak az kéne.Így is majdnem diliházba dugtak mikor próbáltam megakadályozni egy brutális vonatbalesetet.Ennyit erről.
-Csak...
-Jólvan nem kell magyarázkodni.Nekem most mennem kell.Még beszélünk.-Felkapta a kis táskáját és az ajtó felé vette az irányt.-Sziasztok.-köszönt el a többiektől is.Én még kinyögtem egy sziát aztán folytattam a pakolást.Miután végeztem én is hazamentem.Fogalmam sem volt hogyan akadályozhatnám meg, hogy aznap New York-ba menjen.
Szóval ott ültem a nappaliba elmerülve a gondolataimba.Végül...