Szóval ott ültem a nappaliba elmerülve a gondolataimba. Végül eszembe jutott, hogy ugye van ez a nyomiságom, hogy beszélni tudok a szellemekkel.‘Talán ha az egyiket megkérem, hogy segítsen...‘
-Na told ide a segged Emily! -Úgy látszik meghallotta mivel rám akarta borítani a szekrényt.-Neked teljesen elment az eszed?!-Megjelent előttem. Majdnem szívrohamot kaptam. Úgy nézett ki mint a halálakor. Ez azért van mert felb***tam az agyát.
-Nem, de ha tovább hergelsz megtanítalak repülni...-Rám nézett azzal az ocsmány képével. Tisztára belemászott a pofámba. Ez az amit egyszerűen ki nem állhatok...Nem bírom ha valaki ilyen közel van hozzám,főleg ha az egy kísértet. Eskü ha még élne és így nézne ki akkor még zacskóval a fején se t***nám meg. Borzasztó látványt nyújtott. Pedig ha nem dühös akkor azért jobban néz ki ám.
-Jól van. Alkut ajánlok. Ha segítesz nekem megmenteni egy csajt akkor átadom az üzeneted Joe-nak.
-Bocsesz, de nálam nincs 2. esély. -Ezzel felszívódott.
-Ó,hogy kerülnél a pokolba! -Vagy tényleg oda jutott vagy pedig elment valahova máshova mert azután nem jelent meg. Még káromkodtam egy kettőt, aztán kimentem a konyhába és csináltam magamnak valami kaját. Vettem ki a hűtőből tejet,letettem az asztalra,megfordultam és mit ad isten valaki a nyakamba borította.
-Ez meg mégis mire volt jó?! -Erre újra felbukkant Em.Szakadt a röhögéstől. Láthatóan jókedvében volt,ellentétben velem.-Óóóó te! Rohadj meg!-Elindultam felfelé a szobámba, hogy átváltsam a pólómat.Az a kis nyomorék kísértet meg elém került.
-Milyen lányról lenne szó? Mit kéne segíteni? -De még mindig alig tudta visszatartani a nevetést.
-Előbb had cseréljem le a pólómat,oké? De nem kukkolsz!
-Miért? Ennyire zavar ha meglátják a felsőtested?
-Nem...Csak akkor ha egy szellem néz. -Már vettem is ki a szekrényemből a ruhadarabot.
-Akkor jó.Már pucéran is láttalak, nyugodj meg. Tényleg nagyon jól nézel ki. - Erre rápillantottam.Eléggé ledöbbentem.Komolyan borzasztó, ha az ember belegondol, hogy egész idáig nézték fürdés közben.Csak azért nem vettem észre mert ezek a kis dögök nem mindig láthatóak, még nekem se.Ez a legidegesítőbb bennük.
-Na menj a büdös francba!Anyáddal szórakozzá‘!-A helyzet ellenére most nem akartam annyira igazán nagyon megsérteni.Csak bementem a fürdőbe és először is lesikáltam magamról a tejet másodszor átváltottam a pólómat. Aztán kimentem és leültem a kanapéra Em meg mellém.
-Szóval...? -fürkészte a tekintetemet választ várva, hogy mit is akarok tőle.
-Azt ugyebár tudod, hogy látom a jövő nagy katasztrófáit.Lesz egy New York-ban ebben a hónapban 22-én.Azon a napon Alice ott fog tartózkodni egy fotózás miatt.Én nem tudom megakadályozni,hogy odamenjen de te igen, ha valahogy káoszt okozol a reptéren.
-Komolyan? Te azt hiszed ez ilyen egyszerű? Nagyon el vagy tévedve az biztos. Nem ígérhetek neked semmit.Még azt sem tudom mikor megy oda...-Nekem az volt a gyanúm, hogy nem is akar segíteni.
-Valamikor 22 előtt.De neked van időd, mutatok róla fényképet, felkeresed és mielőtt odamenne megbolygatod a dolgokat.
-Na jó... -Elővettem a laptopomat és a neten kerestem a lányról képet. Hosszasan győzködtem Emilyt mire végül beleeggyezett.Elment Alice-hez.Én meg megint egyedül maradtam. 4 nap telt el...