A lány mocorgott, ébredezett, ahogy én is.
-Mit csináltunk mi este? -Néztem rá.Ő még csukva tartotta a szemét, de nem sokáig.
-Hát ha arra célzol akkor azt hiszem semmi rosszat de az biztos, hogy brutálisan berúgtunk.-Nyújtózkodott ki,majd feltápászkodott.Én is felálltam.
-Haza kéne menni. -Nem szerettem volna itt tölteni az egész napomat,otthon akartam pihenni vagy ha Elenával maradhattam volna, nekem az is tökéletes.Jó barátom és úgy éreztem egyre közelebb kerülünk egymáshoz.Neki mindent elmondhatok, mert nem néz bolondnak,megért,rendes és gyönyörű.
-Szerintem is,de bejönnél hozzánk? Nem sok időre...Csak mondjuk egy órára.Kétlem, hogy Luther otthon van.
-Benne vagyok! Na lépjünk le.-Még körülnéztem nincs-e valamelyik cuccom a szoba másik végébe, de mindenem megvolt.A kocsikulcs és a telefon a zsebemben, a kabát az ágyon, azt fel is vettem.Pénzt meg nem hoztam magammal.Lesétáltunk a lépcsőn, mindenütt a káosz, az elszabadult buli maradványai...Még az a szerencse, hogy a közelben parkoló Lambo-mat nem tették tönkre.Beszálltunk és már mentünk is Elena és Luth lakására.Sajnos valami baleset miatt megint csak dugó volt.
-Ilyen nincs! De komolyan!Ez már nagyon nem oké...-Kezdtem el eleinte finoman mérgelődni.
-Nyugi van Kevin!Ha felhúzod magad attól még nem lesz jobb a helyzet.-Ahogyan kimondta a nevemet...Ahhww...Azzal a lágy hangjával.Majd rám nézett azzal a csodaszép zöldes árnyalatú szemével.Ezzel mindig le tud venni a lábamról.A tekintete szinte mindent elárul a lelki világáról...Semmi különöset nem látsz először, de ha jobban szemügyreveszed akkor megpillantod benne azt a hihetetlen nagy magabiztosságot és vidámságot.No meg, hogy mindezek ellenére mégis valami nyomja a lelkét, a titka ami persze nekem már nem az de másoknak igen.Ez az ő problémája,amit teljes mértékben meg tudok érteni hiszen nagyjából én is ugyanezen megyek és mentem keresztül. A folyamatos zaklatások, hogy az embert már nem hagyják békén a szellemek,sokszor kisértenek,mástól nem kérhetsz segítséget mert zakkantnak nyilvánitanak.Az oké,hogy most már itt vagyunk egymásnak de attól még a múlt akkor is megmarad.Azt nem lehet kitörölni.
Az előző témához visszatérve: Délután 1 óra körül már ott voltunk Elena rezidenciáján,beszéltünk egymással az ágyon ülve.Szerencsére a lány adott nekem fájdalomcsillapítót úgyhogy már elviselhetőbb lett addigra a fejfájás.
-Holnap ráérsz? -Szegeztem felé a kérdésemet amire a lehetséges válasz igen vagy nem lett volna de ő mégis egy ‘Miért‘-et mondott. -Csak mert lesz egy fotózásom megint és arra gondoltam, hogy ha szeretnéd akkor velemtarthatnál.Reggel 8 órakor jönnék érted.Na?
-Tényleg? Az királyság! Veled megyek! -Örült neki, az látszott rajta rendesen.
-De jó! Meg azon gondolkoztam,hogy majd egyszer valamikor elmehetnénk a vidámparkba is.-Vetettem fel az ötletem.Az lehet, hogy egyszerre ezt túl soknak gondolta.
-Wow! Ott már jártam egyszer! Állati jó! Mikor akarsz odamenni?
-Amikor szeretnéd.Ha kell lemondom a fotózást is.-‘Oh érted mindent baby‘ Gondoltam.
-Ó oké.Te egy Isten vagy! Köszi... -Átölelt. Lestoppoltam volna az időt,hogy örökké így együtt legyünk.Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.
-Nem túlzol egy kicsit? -Mondtam vigyorogva.
-Én? Soha! -Itt egy pici szünet következett, majd megtörtem a csendet.
-Akkor jó lesz ha jövőhéten megyünk vidámparkba? Mondjuk pénteken? Péntek az én napom...
-A kedvem az estére hangolom... Tökéletes!
-Meg egy jó italra amit szürcsölök...-Folytattam a dalt.Jó hát elvan a gyerek ha játszik...
-Minek is kéne több? -Mosolygott rám.Ezt viszonoztam.Talán akkor kellett volna valamit lépnem, de nem tettem...Az is lehet, hogy ő máshogy viszonyul hozzám.Nem lehet csak úgy lesmárolni, főleg nem itt ebben a szobában.Még félreértené és azt hinné csak le akarok vele feküdni...
Persze nem sokáig volt nyugtunk,Luther benyitott.
-Elena! Te pasikat hozol haza? Ejnye! Hát mire tanított annak idején anyuci?!-Ránéztem a csávóra.Vörös haj szeplős arccal,kékes szemekkel.Nyurga és girhes.Egyáltalán nem mutatott semmi rokonságot a csajjal.Nem tudott egy másodpercig se nyugton maradni.Ott állt az ajtóban és enyhén lóbálta a kezét.
-Luther...Húzz a francba! Tűnj el innen!-Elena felállt és kitessékelte az ajtón a tesóját, vagyis csak ki akarta de az még visszafordult és feltett neki egy kérdést.
-Ti jártok?
-Semmi közöd hozzá! -Szó szerint tolta ki az ajtón és végülis sikerrel járt.Még be is zárta kulccsal.
-Jól van csak kérdeztem valamit! Most miért kell így viselkedni...Oké, hogy k*rni akartok na de akkor se kellene így bánni a saját testvéreddel!-Erre Elena csak sóhajtott egy nagyot és kikiabált neki.
-Szivárogj már el innen!-Aztán leült az ágyra, mellém és a hátát a falnak döntötte.-Az volt életem legnagyobb baklövése, hogy elhoztam magammal.Nem kellett volna...-A hangjából éreztem, hogy dühös-Igazán bocsi a kellemetlenségért.
-Semmi baj,ezért most ne mérgelődj.Inkább vakard meg a hátam..-Erre kerek szemekkel nézett rám.
-Kevin.Ezt most nem mondod komolyan?Ilyent még az életbe nem kértek tőlem....Majd megvakarod magadat.
-Jajj, de az nem ugyanaz! -Kiskutya szemekkel próbáltam rávenni,hogy tegye meg.Nem tudott ennek ellenállni.
-Jól van na...-Levetettem a pólómat.Láttam rajta, hogy mindjárt elájul tőlem. -Neee...Ez...Kockás a hasad.-Már valahogy előre megéreztem, hogy az fog tetszeni neki a legjobban.-Megengeded...? -Tette hozzá.Bólogattam.Alap, hogy meg akarta fogni és meg is érintette, végighúzta rajta a kezét.Szerintem még a tejszínhabot is lenyalta volna róla, kérés nélkül.
-Tetszik,mi?
-Naaaagyooon!-Nyújtotta el.-Nem lehetne, hogy mégis ezt vakargassam?
-A hátamról volt szó.-Ledőltem az ágyra és a hasra fordultam.Kinyújtózva feküdtem végig mikor vakart.Tisztára libabőrös lettem tőle,ő meg csak kuncogott azon, hogy mennyire élvezem.Nem tudta megérteni, mi lehet ebben olyan jó.

Délután 16:00
Nem maradhattam örökké Elenánál, el kellett mennem onnan.Kimentem deszkázni csak úgy egyedül.Bejártam a fél várost estem egyszer-kétszer, dehát ez benne van a pakliban.Zavaró tényező volt, hogy egy szellem folyamatosan követett.
-Te látsz engem, ugye? -Egyszerűen nem is néztem rá, úgy csináltam mintha észre sem vettem volna.De elkezdett nekem pofázni itt az életéről, a gondjairól én meg már azt hittem megőrülök tőle.
-Békén hagynál te nyomorék? Elegem van belőled,érted? Nem kérek az idiótaságaidból! Kopj már le rólam! -Vette az adást, eltűnt onnan.Akkor vettem észre, hogy akik ott voltak azon a viszonylag csendes kis mellékutcában azok mind engem bámulnak.Sóhajtottam egyet, és elmentem onnan, egyenesen a házamhoz.Mikor beléptem az ajtón a káosz fogadott...A fontosabb cuccaim ugyan a helyükön voltak de még így is sok minden a földön végezte.
-Hát ez meg mi a f***? Miért kellett ezt csinálni?! Ki tette ezt?!-Kiabáltam.Válasz nem jött,de mégis volt olyan megérzésem, hogy az a kísértet volt akit megsértettem.Előfordul az ilyen.Mikor lenyugodtam összepakoltam a lakásban.
Leültem a kanapéra.
-Gyere ide öreg haver, beszéljük meg higgadtan a dolgokat.-A hívogatásomra előjött.
-Tudod, csak azt szerettem volna, hogy meghallgass.Ezt megérdemelted.-Vetett egy pillantást a tönkretett monitoromra.‘Vehetek egy újat.Még az a jó, hogy csak azt tette tönkre a TV meg ezek működnek.‘
-Ezért kellett lecsapni ezt a nagy hisztit?Hányszor jeleztem már, hogy nem kérek a társaságodból, de te pofáztál nekem megállás nélkül...Persze, hogy mérges lettem.-Azért nem haragudott ám annyira rám, úgyhogy hamar tisztáztuk a dolgokat,ahogy azt is, hogy ezentúl békén hagy.