Molly szemszöge:
Az az öröm amit éreztem mikor kijutottunk abból a pokolból és újra Scott házába lehettem, az leírhatatlan.Viszont már az elején éreztem, hogy rossz ötlet volt engednem a srácnak. Nem bírok ki több  hasonló ügyet, hogy akár bármelyikünket bántsák.Olyan idegőrlő az egész. Folyamatosan azt érzem, hogy nem vagyok biztonságban amióta csak a fiúval járok,és azt hiszem egész idáig csak ártottam neki.Amennyit értem tett...Én a felét se tudnám megtenni.Ez a lehető legkettősebb érzés.Az egyik énem azt diktálja, hogy az lenne a legjobb döntés ha egyszerűen csak magára hagynám hisz neki is úgy lenne a jobb, talán a falkával is javulna a kapcsolata engem pedig békén hagynának ezek a fenevadak.Viszont az a helyzet, hogy őrülten beleszerettem így kínzás lenne mindkettőnknek az, ha el kéne hagynom, pedig ha ez így megy tovább elöbb-utobb lépnem kell.Folyamatosan ezek a gondolatok forogtak a fejembe.Felmentünk az emeletre szunyálni. Átölelt álmában erre felébredtem.Igazán jólesett. Reggel 8-kor ébredtünk, általában én mindig akkor szoktam, kivéve amikor nem.Próbáltam ébredezni, még viszonylag kómás állapotomból Scott hangja zökkentett ki.
-Jó reggelt szerelmem! -Pislogtam párat, hogy a szemem megszokja a fényt.Tisztán láttam az arcát, a kék szemei egyenesen ragyogtak. Ott térdelt az ágyam mellett,ajkai egyre közeledtek végül összeforrtak az enyimmel.Ez egy tökéletes ébresztő volt.
-Neked is.-Nyögtem ki, majd egy nagyot sóhajtottam és felültem.
-Valami baj van?- kérdezte tőlem.
-Nincs.Olyan 11 körül majd hazamegyek.Ugye elkísérsz?
-Persze! Alap. -Mosolygott rám.
Különben gyorsan szaladt ám az idő. Elkísértem a reggeli vadászatára, mire visszaértünk már bőven 11-et mutatott az óra.Azután a házam felé vettük az irányt.Útközben velünk szembe jöttek Emmáék.A lány odaszaladt hozzám és átölelt.
-Héé csajszi! Jól vagy? Annyit hívtalak, de nem tudtalak elérni.Úgy aggódtam érted, mi lehet veled! Az utobbi időbe nem is kerestél. -A hangjában érződött az aggodalom és egyben a csalódás is. A telót meg azért nem vettem fel mert le volt merülve.Még az a jó, hogy azok a mocskok a laborban észre sem vették így nem nyúlták le.
-Ahamm! Minden rendben, nyugi csak közbejött egy fontos ügy.-Közbe odaköszönt nekünk Jeremy is,kimondtam felé fordulva egy "hello"-t.
-Akkor is szólhattál volna! Meg mi az, hogy mindenhol kerestelek, a házadnál is csöngetek,felhívom a haverjaidat akiket én is ismerek de semmi! Komolyan kezdek ám aggódni érted!
-Hahó! Élek! Meg vagyok. -Egy laza mosollyal próbáltam javítani a helyzetet,de már-már kezdett átmenni dühöngésbe. Egyszercsak valami csipogott Jeremy-nél.
-A radarom azt jelzi, hogy vérfarkas van a közelben. -Húzott elő a zsebéből egy nagy képernyős akármit. Úgy látszik az előző prototípust megváltoztatta,átdolgozta.Scott és én egymásra néztünk...Próbáltam még menteni a menthetőt.
-Meghibásodott szerintem.Mint láthatod egyikünk sem egy farkasember. -Vontam meg a vállam és közben erősen azon voltam, hogy semmi jelét ne mutassam a félelemnek attól, hogy lebukunk.
-Na de Molly! Már a múltkor is csipogott amikor nálad voltam! Ez nem okés!-Szerintem akkor le esett neki, hogy ki itt a különc.Egy futó pillantást vetett Scottra.
-Te vagy az! -Lépett oda hozzá, mire a készülék ezt a hangot adta ki: "Veszélyes közelség! menekülj! Veszélyes közelség! Menekülj" Ismételte folyamatosan.
-Pff! Úgy nézek én ki mint egy vadállat?
-Ácsi! nem most jöttem le a falvédőről! Tisztában vagyok vele, hogy van emberi álcátok is.-Úgy éreztem,már teljesen menthetetlen a helyzet, ezt már így leszögeztem magamban.
-Miket hordasz te itt össze? Molly menjünk innen, ez megőrült!-Nézett rám, mintha csak azt mondaná "Ha nem jössz majd egyedül megyek"
-Peternek igaza volt! -Kiáltott fel Emma. Egy ideig ugye kivonta magát ebből az egész helyzetből és csak figyelte az eseményeket, ám most újra visszatért a beszélgetésbe.
-Szóval ezért voltál olyan különös mostanában, ezért nem kerested a társaságom, mert egy vérfarkassal jársz! -Folytatta... Ez kicsit erős volt.Akit a legjobb barátnőmnek hittem, ő is ellenem fordult.
-Rohadtul el vagy tévedve! -Mire Scott megfogta a vállamat és arrébb lökött finoman.
-Jó igazatok van! -Adta meg magát. Szóval nem hagyott itt egyedül a sz*rba -Én egy vérfarkas vagyok! A föld egyik legveszélyesebb ragadozója! Mégis senkit sem szoktam bántani és őrültem belezúgtam Mollyba,jobban szeretem mint bárki mást!-Itt felém fordult és szenvedélyesen megcsókolt.