*Elena szemszöge*
Mikor felkeltem egy szendvics fogadott az éjjeli szekrényemen.Meglepődtem,nekem az életbe nem hozták be a reggelimet, egészen eddig.Megettem, egyébként tök finom volt.Már éppen ki akartam vinni a tányért a konyhába erre Kevin lépett ki a fürdőből...Egy szál törülköző takarta, de én még valahogy azt is túl soknak éreztem.
-Ahhww! -Vettem egy nagy levegőt -Húú! -Majd hosszan kifújtam.
-Neked is jó reggelt szerelmem! -Odalépett hozzám és megcsókolt.Atyám... Akkor jöttem rá, hogy a világ egyik legjobb pasija már csak az enyim.
-Én is... Én csak, izé...-Vigyorogtam úgy mint aki ne erről a bolygóról jött, minthogyha teljesen elvarázsoltak volna.Aztán ráeszméltem, hogy kezdtem el viselkedni. Ez nem az igazi énem, mert nem vagyok nyavajgós p*csa, hanem egy kőkemény csaj. Vagy legalábbis annak szeretnék tűnni.Szóval összeszedtem magam, hogy valami értelmes mondat is elhagyja a számat. -Azt akartam kibökni, hogy jó reggelt.Meg kösz a reggelit.
-Szívesen máskor is. -Felvette a karóráját a közelben lévő kis szekrény tetejéről -Képzeld ezt a múlt héten vettem és tök jó mert megsúgja azt amire kíváncsi vagyok.-Itt a füléhez tette-Például most azt mondja, hogy nincs rajtad bugyi.
-Micsoda? Dehát... -Nem hagyta,hogy befejezzem a mondandóm,közbevágott.
-Jujj! Bocsi csak egy órával előrébb tekertem! -Valahogy éreztem én ezt...Fiúk...
-Még fel se keltem de már ezzel cs*szegetsz.Kevin... Ha annyira kellek neked bizonyítsd be másképp. -Persze ezt nem kiabálva mondtam hanem tök normális hangszínbe.Csak reméltem, hogy nem sértődött meg ezen.
-Jól van na! Csak hülyéskedtem... -Komolyan úgy nézett rám mint aki valami súlyos bűnt követett el és most próbál bocsánatért esedezni.Olyan cuki kiskutya szemekkel.
-Semmi baj.Ennyi kell is néha. -Tovább folytattam az utam a konyhába.A mosogatógépbe tettem a tányérat és visszamentem a szobába.Kev eltűnt még a közelből is.Ledőltem az ágyra.
-Kuvin! Kev! Kevcsi! Kevin!
-Élek! -Hangzott a válasz,majd odajött hozzám.Már volt rajta egy póló a törölközőn kívül.
-Idejössz egy picit? -Erre oldalra biccentette a fejét.Gondolom nem értette mi lehet perpill fontosabb annál, minthogy felöltözzön.De azért leült az ágyra,elkezdtem vakargatni a hátát.
-Ezért már érdemes volt idetolnom magam. -Mondta, már a szeme is csukva volt.
-Ugye nem sértődtél be az elöbbiért?
-Miért úgy nézek ki? -Válaszolt már egészen halkan és összegörnyedten ült.
-Nem tudom.-Sóhajtottam, majd folytattam.-Ma haza kéne mennem.De még egy hét a híd alatt is jobb lenne annál amit Luther művel otthon.Néha komolyan felb*ssza az agyam.
-Aha....Van 2 házam.-Értettem a célzást.De korainak gondoltam.
-Majd később esetleg...-Erre már nem válaszolt, csak eldőlt mint egy kurmplis zsák.Legalább megvan a gyenge pontja...Valami idegbaj gyötri akkor egyszerűen csak vakerászom és lenyugszik. Olyan mintha egy b*szott nagy off gomb virítana a hátán.
-Indul innen valami busz a Great Dover felé? Onnan meg gyalogolok. -Erre rögtön felült és felémfordult.Nézett engem szúrós tekintettel.
-Arról szó sem lehet!Szépen megvárod míg elkészülök és hazaviszlek. -Éppen mondani akartam, hogy van nekem két szép lábam és csak van valami közlekedési eszköz ami egy darabig elvisz... Dehát nem engedett megszólalni.A mutatóujját a számhoz tette.
-Cssss!-Majd megcsókolt.Tudja ám hogy lehet elhallgattatni -Csak várj! -Ezzel lelépett.Nem láttam pontosan hova mászkált csak lépteket hallottam és kb. 5 perc múlva teljesen felöltözve állt elöttem.Nekem nagyon nem volt mit felvennem a kabáton és a cipőn kívül mivel ugye este már a rendes ruhámba aludtam. Szóval beszálltunk az autóba,Kev beindította de a Lambo-nak olyan hangja volt mint egy lezuhanó Concord-nak.
-Uhh! Basszus! -Kev a kormányra csapott dühösen. A feje már tiszta vörös volt azt hiszem az idegességtől.
-Hány éves? -Miközben feltettem neki a kérdést leállította a motort.
-Alig 1...De b*ssza meg egy Lamborghini nem mehet ilyen hamar tönkre! -Úgy éreztem másodperceken belül szétfeszíti a düh, ha nem csinálok vele valamit.
-Lehet, hogy van egy hibás alkatrésze amit nem vették észre a gyárban.Viszont ha ilyen fiatal akkor még biztos van rá garancia.Kérlek nyugodj meg! -Megfogtam a kezét,dehát semmi se hatott rá. Megnyomott egy gombot, kinyílt a motorháztető és kiment. Vagy 5 percig azt nézegette meg valamit piszkálta is mert éreztem ahogy az autó megmozdul tőle.Végül meguntam a várakozást és én is odamentem.Azt nem akartam mondani,hogy valamennyire azért én is értek a kocsikhoz, nem szeretik a pasik ha a csaj többet tud náluk. Vetettem egy futó pillantást a V12-es hosszmotorra.Jól megnéztem de látszólag minden rendben volt vele.Arra gyanakodtam, hogy esetleg a kipufogó tört el, csak annak nem ilyen hangja lett volna hanem kicsit más.Kev tőlem várta a választ.
-Indítsad be. -Nem szólt csak csinálta amit mondtam.Én meg kerestem mi hibásodhatott meg, de semmire se jutottam.Nem kockáztattuk, hogy komolyabb baja legyen a verdának.Bementünk a házba.
-Hívok taxit, majd az hazavisz.-Szólalt meg.
-Minek? Ott van a busz meg a metró. -Forgattam a szemem. Túlságosan is ragaszkodott hozzá, hogy ne tömegközlekedési eszközzel menjek.Egy ideig kereste a kifogást,aztán kinyögött valamit.
-Az nem jó.
-Akkor gyalog megyek.-Vágtam vissza.Kíváncsi voltam,erre vajon mit válaszol.
-Viszlek a hátamon.-Ezen már mosolyognom kellett.Ilyen pasit se láttam még, hogy valaki ennyire a másiknak akarjon jót.Szerintem ha kellene akkor helyettem beleugrana a tövisbe,bár az már “enyhén“ fájdalmas lenne...Aztán úgy nézne ki mint egy tűpárna.
-Túl nehéz vagyok.
-A lóf***t! Honnan vetted ezt? -Már érezni lehetett, hogy mire készül, és meg is tette... Felkapott,mintha csak egy rongybaba lettem volna.Nemsok időmbe telt, hogy átlássam a helyzetet: 80% annak az esélye, hogy bevisz a szobába, 20% pedig, hogy letesz.Eme két lehetőség között kezdtem el filózni,végül az első nyert.Az állatja letett az ágyra és rám mászott,hevesen csókolgatott.Tudtam ám mire megy ki a játék,de én sem vagyok könnyű préda.Mellesleg éppen le akartam lépni, valahogy és egyáltalán nem volt betervezve,hogy még legalább délig ott legyek.
-Hé! Állj le! Most nem szeretném... -Toltam el picit magamtól,mire ő mellém feküdt.
-Oké. -Komolyan mondom, ezt annyira megsértett hanggal mondta,azt már elképzelni se lehet.Látszik ő is olyan típusú, hogy ha nem kapja meg rögtön amit akar akkor bevágja a durcást.Mondjuk ettől eltekintve jó fej.
-Attól még szeretlek ám!-Puszit nyomtam az arcára és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Akkor jó. -Hát mondom magamba ‘B@*zd meg! Ilyen nincs! Ennyire nem lehet besértődve!‘
-Most miért csinálod ezt?! -Felültem és felé fordultam.
-Mit miért csinálok?! -Válaszolta szintén emelt hangnembe.Érezni lehetett már a feszültséget,ez egy veszekedésnek a kezdetét jelezte.
-Azért haragszol rám, amiért nem feküdtem le veled? Kevin... Ennyire nem süllyedhetsz le! Én azt hittem te más vagy,nem az a sz**éhes vadállat,hogy nálad még jelent valamit a belső érték.-Csúnyán eljárt a szám, ezt nagyon nem kellett volna mondanom.
-Bocsánat, hogy csalódást okoztam Ms.Atökéletespasitkeresem.
-Nem arról van szó, hogy azt keresem aki hibátlan.
-Hát akkor? -Nézett rám azokkal a tengerkék szemeivel...Azok mindig úgy elvarázsolnak.
-Csak azt szerettem volna ha... -Itt elakadtam, egyszerűen nem is tudtam, hogy fogalmazhatnám meg érthetően mire akarok kilyukadni-Nem szeretném ha még egy pasi kihasználna. -Fejeztem be.Erre szokatlanul reagált,összekulcsolta a kezünket.
-Tudok szívből szeretni,ha csak egy éjszakára kellett volna csaj akkor k*rv*t hívtam volna.Bennem megbízhatsz, csak viseld el a néha igencsak szeszélyes viselkedésemet. -Kacsintott rám és mosolygott.-Béke?
-Eddig is az volt.-Gyengéd csókot váltottunk. Igaziból nem gondoltam volna,hogy ennyivel megúszom ezt a vádaskodást.Arra számítottam, hogy majd úgy összeveszünk, az életbe nem keressük fel egymást többet.De a fiú valahogy mégis ragaszkodott hozzám,ám abban még továbbra is kételkedtem, hogy jó döntés volt-e kilépni a barát zónából.
-Na akkor rám fekszel? -Szólt mikor elterült az ágyon.Egy aprót bólogattam és a fejemet újra rajta pihentettem.Ő elkezdett simogatni...A keze érintése oly megnyugtató volt,akár el is aludtam volna.