-Jól van a baba?-Mikor ez a kérdés elhagyta a száját "enyhén" meglepődtem.
-Te meg miről beszélsz?
-A hasadban. -Majd a pocakomra tette a kezét.Kerek szemekkel bámultam rá.Felmerült bennem, hogy esetleg össze van zavarodva, kis idő és rendbe jön.
-Kevin,nem vagyok terhes.
-Biztos vagy te ebben? -Sejtelmesen nézett rám, mintha tudna valamit amit én nem.
-100 százalékig!De egyáltalán honnan vetted ezt? -Ha már ezt állítja, kíváncsi voltam honnan veszi.Egy szót se szóltunk egymáshoz ilyen témához.
-Semmi, semmi! Vedd úgy, hogy nem is szóltam, csak majd... Semmi.
-Most már befejezed. Mondd végig.-Könyörgő szemekkel néztem rá.
-...Meglátod. -Nyögte ki végül.
-Öcsém, szerintem te sokat ittál.
-Talán úgy nézek ki mint aki be van rúgva? -Közbe végig a mellemet stírölte.Nem szerettem volna megtudni ilyenkor mire gondolhat.Piszkos egy fantáziája van.
-Nem...Arról van szó, hogy már nem tudlak hova tenni.Magyarázd meg.
-Csak a megérzéseim, volt egy látomásom, na.Tessék,téma lezárva. -Mondta ki végre.
-Oké, köszi. Ezt akartam kihúzni -Összekulcsoltam a kezünket, ő meg továbbra is engem nézett folyamatosan.Éreztem, hogy nemsokára megint jön egy jó beszólás vagy ilyesmi, ezt akkor szokta csinálni ha kanos.
-Annyira bom-bomba vagy Baby,
Annyira szép a tested ahogy kéri!
Lehet, hogy belehalok én még ma éjjel,
Vagy csak a ruhádat szaggatom széjjel!
Annyira bom-bomba vagy babám,
Annyira bom-bomba vagy cicám.
Csak a nők, csak a pénz ez az luxus érted
Mindenből a legjobbat kértem
Az inget már magamról letéptem
Ha ilyen az este nem ismerem a féket
Gyere láncolj meg úgyis én urallak
Amíg a nap nincs fent addig akarlak
Tudom nem zavarlak ketté csavarlak, haraplak
Csak úgy birtokollak -Rappelte el ezt a részletet.Amúgy jó volt csak alig ébredt fel mindjárt erre terelődött a szó.Ez kicsit zavart.
-Attól tartok rossz fiú ma este nem lesz semmi,itt kell maradnod.-Tettem a kezem a vállára, és megpaskoltam együtt érzően.
-Pff... -Legalább olyan volt az arca mintha lelkileg összetört volna. Majd elfordította a fejét.
-Nem kéne ilyeneken agyalnod. -Szólaltam meg újra.
-Csak állandóan te jársz a fejemben,nem veszed le a cipőt és bemocskolod a fantáziám. -Azt hiszem akkor elég sáros utakon járhatok, ha ennyire piszkos lett neki.
-Nagyon kanos vagyok. -Folytatta a mondókáját. Nekem meg már feszítette a bordámat a röhögés, de komolyan annyira látványosan "szenvedett" már és ez nevetséges volt.
-Tudod  mit? Mesélj inkább arról, hogy zavartad el a lélekfalót? Miért kellett az a fotó rólam? Egyáltalán, hogyan tudtad azt megfogni? -Próbáltam kicsit komolyan beszélni,csak még mindig nevetnem kellett.
-Röviden: A közös jövőnkre gondoltam,meg a családomra akiket szeretek, és seggbe akartam rúgni a halált! Jó nem szó szerint.Jah amúgy tök egyszerű a tárgyak lebegtetése, csak erősen kell rá gondolj.-A "közös jövőnkre". Van aki nem tervez hosszú távra, ő ennek az éles ellentéte,és akkor így átfutott az agyamon a babás dolog is.Szerintem fiatal vagyok még ahhoz akárhogy is nézzük.Különben meg soha még csak meg se fordult a fejemben az, hogy legyen gyerekem. 'Mi van ha igaz Kevin látomása,megérzése és terhes vagyok? Tőle.'
-Húúhaaa! Kemény csávó vagy. -Kacsintottam rá.Egy kis időre abbahagytuk a beszélgetést, a nővérek bejöttek mondták, hogy nemsokára jön az orvos kivizsgálni Kevint.Az infúziós tasakot kicserélték,figyeltem minden egyes mozdulatokat, jobb dolgom úgysem volt.Éppen miután kimentek a kis szőke picsák észrevettem a csőbe egy buborékot.
-Úristen! Szedd ki! -Hirtelen nem is értette mi van, aztán ő is meglátta és pillanatok alatt kihúzta a kezéből.Eleresztettem pár "szép szót" a nővérkékre, meg a kórházi ellátásra.Végül is visszajöttek és normálisan megcsinálták,de még ilyent... Az embert már itt is megölhetik.
Kis idő múlva a doki is megjött.Vizsgálódott egy ideig,kérdezgetett néhány dolgot.
-Mikor mehetek haza doktor úr? -Szerintem Kev csakis erre volt kíváncsi,mondjuk én is.
-Ma még bent kell maradnia megfigyelésen,holnap reggel meglátjuk mi lesz.További szép napot!-Ezzel távozott is. Kuv még motyogott valami olyasmit is, hogy "Jah,Magának is" aztán csak bámult maga elé.
-Hozzak be neked ruhákat? -Kérdeztem tőle,megtörve ezzel a csendet.
-Rám férne pár új cucc.Tiszta mocsok vagyok.-Tényleg elég sáros volt a szerkója.
-Akkor már indulok is.-Feleltem. -Megpróbálok sietni.
-Ok.Vigyázz magadra! -Váltottunk egy apró csókot és már mentem is.