*Kevin szemszöge*
Miután Elena elhagyta a kórházat rohadtul unatkoztam.Majd egy nem várt vendég toppant be a kórterem ajtaján, az exem Rose.
-Szia! -Köszöntött lelkesen.
-Hello.-Nyögtem ki. Ő volt az a személy akit egyáltalán nem kívántam látni.
-Jól vagy? Azt hallottam rosszul lettél a parkban. -Leült az ágyamra, veszélyesen közel hozzám, arrébb húzódtam.
-Jah.Semmi bajom.-Továbbra is tartottam azt a nem törődöm stílust.
-Mond csak még mindig haragszol rám? -Valahogy éreztem a zsigereimbe, hogy ezért jött, de akkor el is mehet.Annak idején kiölt belőlem mindent azzal, hogy mást szeretett miközben ott voltam neki én.Ezzel jelezte akkor, hogy nem kellek neki, a múltat képtelenség megváltoztatni, ha így gondolta, ám legyen.Elfogyott a megbocsájtás a raktárból.
-Áááá nem. -Vontam meg a vállam.Tudta, hogy ironikusan beszélek.
-Figyelj!Még mindig ugyanúgy... -Itt a szavába vágtam. Nem hagytam, hogy befejezze.
-...szeretsz? Na menj a büdös francba tudod?!Nem vagyok vevő a társaságodra. A szerelmünk egy nagy hazugság volt!
-Kérlek ne mondj ilyeneket! Az csak egyszeri alkalom volt! -Rendesen el van tévedve a csaj.Azt hiszi az nem jelentett semmit.
-Igazad van...A többit nem láttam úgyhogy az nem is számít. Undorító vagy! Tűnj el a közelemből, legalább 20 km-re!
-Miért csinálod ezt? Azt hiszed nem bántam meg elégszer amit tettem?
-Sajnos nem gondoltál bele mi lehet a következménye.Így jártál.Keress magadnak új pasit.Hiába jössz hozzám havonta,ugyanaz lesz a véleményem...Nincs újrakezdés!Egy részt mert már foglalt vagyok, másrészt nem tudnék megcsókolni még egyszer egy ilyen lányt mint amilyen te vagy. -Csak reméltem, hogy már eléggé a lelkébe tiportam ahhoz,hogy lelépjen.Ő is ugyanezt csinálta velem, csak nem szavakkal.Szenvedjen a hülye tyúk!
-Mi van már ilyen hamar becsajoztál? Ki az? -Próbálta elterelni a szót, de nem hagytam magam.
-Semmi közöd hozzá! Tűnj el!Most! -Végre, ez már hatott rá.Felállt és kinyitotta az ajtót.Utána intettem.
-A soha viszont nem látásra édesem! -Kiáltottam egy gúnyos mosoly kíséretében. Pont abban a pillanatban lépett be Elena.
-Hali, itt vannak a cuccaid.Ki volt ez a bige? -Nézett rám. Majd letette a ruhás szatyrot a földre.
-Kössz. Amúgy az exem. Próbálkozott... Nyaggat amióta szakítottunk.
-Már eléggé unhatod. -Letette magát mellém.
-Nem is gondolod mennyire... -Forgattam a szemeimet.Néha azt kívánom bárcsak meg se ismertem volna Roset,de ami megtörtént azon már nem lehet mit változtatni.
-Azt hiszi elfelejtem, hogy megcsalt.Túl jó ahhoz a memóriám.A másik meg az, hogy úgy is mindig azt mondta be vagyok kattanva, a szellemek miatt. -Mondtam lehajtott fejjel.A hangomban nem éppen a düh, a szomorúság hallatszott inkább.
-Szemét, erről van szó.De nézd a jó oldalát, ha még együtt lennétek nem lehetnék a csajod.-Ezzel az optimista hozzáállásával kicsit feldobott.Igaza is volt különben.
-Ott a pont! -A szemébe néztem, eztán átöleltem. Magamhoz szorítottam,hogy érezze mennyire szeretem.
Még az a szerencse, a következő napon is velem volt, így nem unatkoztam. Bár a munkája miatt el kellett hagynia a kórházat, mégis sok időt töltöttünk együtt.Pont miután elment, akkor engedtek ki,erről értesítettem Elenát is. Kénytelen voltam taxit hívni mivel a kocsim -jobban mondva apám autója- nem volt ott.Röpke 10 perc alatt elkészültem, a ruhákat összepakoltam, meg pár motyót azon kívül.A taxi hamar ideért. Hazafelé vezető úton több lezárt metróalagút bejárata mellett haladtunk el.Gyanúsan sok építkezés és rengeteg munkás.Valami nagy dolgot akarnak megvalósítani, az biztos.
Mondjuk aztán én sem törődtem vele, lesz ami lesz.
Miután hazaértem -az „elsődleges” házamba – kipakoltam a ruhákat és jól bekajáltam.Mikor a szobámba visszatértem egy vendég fogadott... Alice.
-Szia! -Köszöntött.Az ágyon ült lazán.
-Hello.Hogy-hogy itt?
-Unatkoztam, ezért jöttem hozzád. Remélem nem zavarok. -Mondta szerényen és halkan.
-Dehogy!Maradj, legalább lesz kivel dumálnom. -Lehuppantam mellé, kíváncsian vártam milyen témát hoz fel.
-Szuper! -Jelent meg egy apró mosoly az arcán – Igaziból azért jöttem... Gondolom láttad már, hogy valamit gyorsan meg akarnak építeni, egy csomó helyen le van zárva az út.Utána tudnál nézni? Ez nem hiszem, hogy átlagos lenne mert más városokban is ugyanez a helyzet.- Furcsa fejet vághattam mikor ezt emlegette. Jó, az oké, nekem is feltűnt már, de ugyan... nem kell mindjárt vészmadároskodni.
-Mit reagálod túl? Biztosíthatlak, semmilyen katasztrófa sem lesz, ha arra célzol. Nincsenek számok. - Unottan nézett rám és összeszűkült szemekkel.Majd gondolt egyet és eltűnt.Én meg vállat vontam.
Eztán bedobtam egy fürdést, hajmosást és szárítást és fogmosást. Csak akkor vonultam be az ágyba a laptop kíséretében mikor mindezekkel végeztem. Gondoltam kicsit netezek,de bárhova kattintottam tele volt az egész internet a világméretű épetkezésekkel. Mindenhol a metróalagutakat akarják bővíteni, igaza lehet Alicenek, ez már enyhén gyanús. De mégis mit akarnak?