*Elena szemszöge*
Munka miatt hagytam ott Kevint a kórházba, nem sokkal utána hívott, hogy kiengedték.Nagyon örültem ennek, viszont annak már kevésbé, hogy szinte mindenhol dugó volt. Az utak lezárva, borzasztó! Körülbelül fél órát késtem a munkahelyemről, és jól lecsesztek, próbáltam kimagyarázni... Csak ezt már sajnos nem tudtam, kirúgtak.Egy újabb „csodás” nap.
Rögtön mentem haza és annyira mérges voltam, hogy majdnem nekimentem egy másik autónak. De szerencsére épségben megérkeztem a házhoz, a kocsival bejártam a garázsba, azt bezártam majd bementem a lakásba. Luther láthatta, hogy megjöttem mert az előtérben várt.
-Neked dolgoznod kéne. Mi történt? -Mondta ezt olyan kedves és együtt érző hangnemben és odalépett hozzám.
-Vége... Dobtak onnan. -Lemorzsoltam egy könnycseppet, látszott rajtam, hogy magam alatt vagyok.
-Elena, nyugodj meg, minden rendben lesz! -Próbált átölelni, de én eltoltam magamtól.
-Luther! Semmi sem lesz rendben és semmi sincs rendben! Kirúgtak, érted?! Kirúgtak! Nincs munkám! -Szinte már kiabáltam, erre hátrahőkölt.
-Kérlek! Ne csináld ezt! Mi értelme? Ami megtörtént azon nem lehet változtatni, majd keresel új munkát, ha kell segítek. Most pedig vesd le a cipődet és a kabátodat, én a szobádban foglak várni és megbeszélünk mindent. -Erre már megjelent egy apró mosoly az arcomon. Igaziból sosem hittem volna, hogy ilyen rendes is tud lenni a tesóm...Illetve hittem, csak nagyon mélyen magamban. Mert Ő olyan szeleburdi, és imád szívatni másokat, meg engem.De most jóleső érzés volt, hogy így próbált lenyugtatni és azt mondta segít nekem. Gondolatmenetemből csak az zökkentett ki, hogy még egyszer rám szólt, vegyem le a cipőt, kabátot. Így tettem, majd bementem a szobába, Ő előbb ott volt.Az ágyon ült, én lehuppantam mellé.
-Mesélj, mi van a pasiddal? És hogyan sikerült elérned, hogy kirúgjanak? -Kérdezte miközben átkarolt. A hangjából még mindig a kedvesség sugárzott és most már a nyugodtság is.
-Kuv jól van. Nála voltam, a kórházból rögtön mentem a munkahely felé, és hallod mindenhol útlezárások, dugó... -Nem is kellett tovább mesélnem.
-Értem. Szóval így. De fel a fejjel, hidd el jobb lesz minden!-Küldött felém egy biztató mosolyt, aztán egy hirtelen mozdulattal elkezdte csikizni az oldalamat. Hátradőltem az ágyon és nevettem, rettentően csikis vagyok, ezt Ő jól tudta.Próbáltam el lökni magamtól, lefogni de semelyik se vált be. Rám mászott így már nem vergődtem mert nem tudtam. Tovább kínzott... Mire befejezte, tiszta vörös lehetett a fejem annyit röhögtem. Gondolhatta, hogy vissza fogja kapni ezért lemászott rólam és kiszaladt a szobámból.
Legközelebb a vacsoránál találkoztam vele, addig mindketten elvoltunk a saját kuckónkban. Lementem a konyhába, előszedtem a hűtőből a szalámit,kenyeret, vajat majd az asztalra tettem. Luther is megérkezett, leült a székre, én a vele szembe lévő oldalra.
-Jó étvágyat! -Mondtam. Monoton hangon megismételte, majd nekiálltunk a kajálásnak. Miután végeztem elpakoltam magam után és a nappaliba mentem tévézni. Jó film ment az AXN-en, krimi. Az egyetlen ami elronthat egy ilyen estét az, hogy rosszul lettem.Rám tört a hányinger, felmentem a lakosztályomba és bevettem B6 vitamint, hisz biztos csak nem esett jól a szendvics. Viszont ahelyett, hogy segített volna a gyógyszer, csak rosszabb lett a helyzet és futottam a WC-re rókázni. Miutánn szabadultam onnan Luth várt az ajtóban, jól rámijesztett..
-Szörnyen nézel ki! -Jegyezte meg -El kéne menned orvoshoz. Olyan vagy mint egy élő halott.-Folytatta, mire én megráztam a fejem.
-Köszönöm a bókot! -Válaszoltam ironikusan.
-Elena, te nem néztél még tükörbe? Mint aki most támadt fel a sírjából! Rossz rád nézni! -Ráncolta össze a homlokát. Egy nagyot sóhajtottam és forgattam a szemem.
-Hagyjál békén! -Emeltem fel a hangomat és elmentem mellette úgy, hogy közbe a vállát meglöktem.
-Csak jót akarok! -Kiáltott utánam. Már be is csaptam az ajtót és ledőltem az ágyra. Pihengettem egy ideig majd bekapcsoltam az asztali gépemet, leültem egy  székre és felmásztam az internetre. Láttam, hogy Kev is fent van így ráírtam.
'Hello. Mizu ott? Basszus nekem olyan szar napom van... Kirúgtak a munkahelyemről, és rosszul is voltam. Már nem annyira.' Vártam a válaszát és közben arra lettem figyelmes, hogy a lámpa pislákolni kezd és hirtelen elment az áram. Ott ültem sötétben, bámultam magam elé az ablak meg kinyitódott és befújt rajta erősen a szél, ráadásul a szekrény ajtaját is csapkodta valami. Oldalra pillantottam, és nem szellem volt az aki előttem állt...
Egy kb. 25 éves férfi. A szeme zöldesen világított, akkor esett le kivel van dolgom... A lélekfaló akiről Alice mesélt. Azonnal felpattantam az ülőalkalmatosságról és nekidobtam azt. A halál maga elé rakta a kezét és mintha valamilyen védőpajzsot formázott volna, a szék megállt előtte és egy ideig lebegett, eztán a pasas nekem lökte. Én villámgyorsan lehajoltam, hogy ne találjon el, majd úgy döntöttem menekülök innen. Az ajtó felé vettem az irányt, rohantam onnan ahogyan csak bírtam útközben folyamatosan segítségért kiabáltam hátha egy szellem jön majd, vagy Luther. De senki...
Leszaladtam a lépcsőkön, a férfi meg futott utánam. A bejáró viszont zárva... Próbáltam feszegetni vagy kirúgni, mert a kulcs nem volt nálam. Erre egy erős szorítást érzek a kezemen,hátulról elkapott a lélekfaló. Rugdostam és kapáloztam, kiáltoztam, semmi. Ő pedig egy zsákot húzott a fejemre. Azt viszont hallottam, hogy valaki leütötte, illetve megpróbálta leütni... Végül egy erős ütés az Én koponyámra és minden elsötétült.